Ahonnan minden elkezdődött...

A parasztházunk felújítása közben a kertet a házból kikerülő és a beépítendő anyagok tárolására használtuk. A telek közepén található meggyfa, két nagyon romos melléképület a ház mögött, temérdek fahulladék és a kapuval szemben található kocsibeálló az előző tulajdonosok hagyatékai voltak. 2024 márciusában az aktuális kerthelyzet: betondarabok a földben, sitt mindenhol és mi, akik azt nem tudták, hogy hogyan, csak azt, hogy mit szeretnének: egy szép kertet. 

Erről mindkettőnknek ködös, de azért egyező, otthonról hozott elképzelései voltak - gyep és gyümölcsfák. Így a biztos ponttal, a meggyfa metszetésével kezdtük a kertünk kialakítását. Az ismerősünk, aki megnézte a fát, szomorúan állapította meg, hogy bár szép nagy, a hosszú éveken át tartó betegeskedés miatt valószínű, hogy a törzse belül el van korhadva és nincs értelme megtartani. 

Tiszta lappal szerettünk volna indulni és minden oda nem illőt eltávolítani, így a húsvét hétvégénket konténerpakolással töltöttük. Ketten kevésnek bizonyultunk egy egész kert kipucolásához, így gépi tereprendezés mellett döntöttünk. Milyen jó döntést hoztunk! Hetekig tartó fáradtságos munkát spóroltunk meg: a meggyfát egy kisebb lökéssel kiforgatta a földből (tényleg korhadt volt a törzse), a betontörmelékeket elvitte és egyenes talajt hagyott maga után. 

Valamennyi termőföldet hozattunk, a magaságyásokat kialakítottuk a házból visszamaradt kisméretű téglákból, sziklakerteket építettünk a belső falak alapjának termésköveiből és nekiálltunk a füvesítésnek. Bekerültek az első növények és beindult a veteményezés is. 

Bennem közben elkezdődött valami. Ráeszméltem, hogy mennyire szeretek kint lenni, túrni a földet, milyen szépnek találom a növényeket és vágytam arra, hogy egyre többet tudjak meg arról, hogy mit hogyan érdemes ültetni. Az ágyások kialakításának szépségei, a növények változatos ültetése vonzott - sokat olvastam és a mai napig olvasok és hallgatok a témában, főleg magyar szakmabelieket és hobbistákat. A kertbogár elkezdett ciripelni és így lett nekünk is egyre nagyobb területű ágyás a kertben.

Ősszel fákkal és cserjékkel bővült az állomány, valamint virághagymákkal (több százat nyomtam a földbe). Világossá vált egy szezon után, hogy a kertészkedés nem annyira olcsó mulatság, de van egy pár módja a növények saját szaporításának is. A kísérletezés felvértez nagyon sok tudással, tapasztalattal, magabiztossággal és jó esetben sok új növénye is lesz az embernek. 

Így alakult, hogy a virágmagok világába is beleástam magam. Összeállítottam rendelést jópár maggal és utánanéztem, hogy melyik fajtát hogy érdemes vetni. Hideghatás-meleghatás, földkockázó, huminsav akkor még ismeretlen fogalmak voltak. Beszereztem két balkon fóliasátrat, mert a benti palántázás helyszűke miatt problémás lett. Sokat kísérleteztem, amiből születtek hatalmas sikerek és melléfogások is.

Tavaszra a kertünket sikerült megtölteni saját nevelésű virágokkal és ez volt ám az igazi öröm! Bővült az ágyásterület, a gyep arány pedig visszaszorult a növények javára. Megcsináltattuk a bejárónkat és beszereztünk még pár évelőt.